Hogyan teremtsünk rendet a gyerekszobában?

Rend a gyerekszobában? Nem kell hozzá varázslat

Inkább egy olyan rendszer, amelyet a gyerek is ért

A gyerekszobában a rend ritkán végleges állapot. Inkább rövid szünet két játék között. És ez teljesen rendben van. A cél nem az, hogy a szoba mindig úgy nézzen ki, mint egy katalógusfotó. Sokkal fontosabb, hogy játék után viszonylag gyorsan vissza lehessen állítani az átlátható állapotot - lehetőleg úgy, hogy ebben a gyerek is részt tudjon venni.

Ehhez nem feltétlenül több tároló kell. Először inkább azt érdemes kitalálni, minek hol legyen a helye.

A rend ott kezdődik, hogy mindennek van hová "hazamennie"

Nehéz elpakolni azt a játékot, amelynek nincs kijelölt helye. Ilyenkor kerülnek az építőkockák a könyvespolcra, a plüssállatok az ágy alá, a rajzok pedig egy „majd később átnézzük” nevű kupacba.

Egy jól működő rendszerben minden tárgytípusnak van saját helye:

a könyveknek polc vagy könyvtartó;
az építőkockáknak doboz;
a plüssöknek kosár vagy láda;
a rajzeszközöknek kisebb rekesz;
a ruháknak szekrény vagy alacsony ruhatartó;
a fontos kincseknek pedig egy külön hely, amelynek tartalmát jobb nem firtatni.

Nem kell minden egyes tárgynak saját fiók. Elég, ha a kategóriák egyértelműek, és a tároló mérete illik ahhoz, ami belekerül.

Nyitott vagy zárt tároló? Mindkettőnek van dolga

A nyitott polcokon könnyű megtalálni a könyveket és a gyakran használt játékokat. A gyerek rögtön látja, miből választhat, és azt is, hová kell visszatennie. Ha viszont túl sok minden marad szem előtt, a szoba gyorsan zsúfoltnak tűnhet. Ebben segítenek a zárt szekrények, fiókok és dobozok.

Nyitott tárolóba kerülhet:

néhány kedvenc könyv;
a mindennap használt játékok;
az aktuális építőkészlet;
néhány szép vagy személyes tárgy.

Zárt tárolóba kerülhet:

szezonon kívüli ruha;
tartalék ágynemű;
ritkábban használt játék;
sok apró darabból álló készlet;
minden, amitől a szoba öt perc alatt nyugodtabbnak látszik.

A nyitott és zárt tárolók kombinációja általában praktikusabb, mint ha mindent megmutatnánk vagy mindent elrejtenénk.

Amit a gyerek használ, azt érje is el

Ha a játékok túl magasan vannak, a gyerek nem tud önállóan választani közülük. Ha pedig a tárolóhelyet sem éri el, a rendrakásban is nehezebben tud részt venni.

A gyakran használt tárgyakat érdemes alacsony, könnyen hozzáférhető helyen tartani:

nyitott gyerekpolcon;
alacsony kosárban;
könnyen kihúzható dobozban;
gyermekmagasságban elhelyezett fogason;
kis kézzel is egyszerűen használható rekeszben.

A ritkábban használt vagy csak felnőtt felügyeletével elővehető dolgok kerülhetnek magasabbra.

A polcokat, szekrényeket és más magas bútorokat mindig a termék útmutatója és a fal típusának megfelelően rögzítsd! A nehéz tárgyaknak az alsó részeken van a legjobb helyük.

A nagy láda gyors. A kisebb doboz átláthatóbb.

Egy nagy játékláda kiváló arra, hogy rövid idő alatt eltűnjön a padlóról minden. Kevésbé jó akkor, amikor valaki a láda alján lévő egyetlen sárga építőkockát keresi.

A kisebb dobozokkal könnyebb szétválasztani a játékokat:

építőkockák;
kisautók;
babák és kiegészítők;
kirakók;
állatfigurák;
kreatív eszközök.

Nem kell húsz külön kategóriát létrehozni. Minél kisebb a gyerek, annál egyszerűbb rendszer működik jól. Már három-négy könnyen felismerhető csoport is sokat segíthet.

A címke annak is segít, aki még nem tud olvasni

Egy felirat vagy kép megmutatja, mi tartozik az adott dobozba. Ez különösen hasznos, ha többen használják a szobát vagy ha a rendrakásban részt vevő felnőtteknek egészen eltérő elképzelésük van arról, hol laknak a kisautók.

Kisebb gyerekeknél használhatsz:

egyszerű rajzot;
fényképet a doboz tartalmáról;
színes jelet;
könnyen felismerhető ikont.

Nagyobb gyerekeknél elég lehet egy rövid felirat. A címkézés akkor működik jól, ha a kategóriák valóban érthetők, és nem kell hosszasan gondolkodni azon, vajon egy műanyag dinoszaurusz az „állatok”, a „figurák” vagy a „kréta-kori leletek” dobozába tartozik-e.

A szobát tevékenységek szerint is feloszthatod

A játékok könnyebben megtalálják a helyüket, ha a szobában kisebb zónákat alakítotok ki.

Alvósarok

Az ágy körül csak az esti rutinhoz szükséges tárgyak maradjanak: lámpa, néhány könyv és az éjszakai műszakban dolgozó plüssök.

Játszórész

Itt legyenek a gyakran használt játékok és a padlón is könnyen mozgatható dobozok. Jó, ha marad egy összefüggő szabad terület az építéshez.

Alkotó- vagy tanulósarok

A ceruzák, füzetek, papírok és kreatív eszközök az asztal közelében kapjanak helyet. A kisebb tárolók segítenek, hogy ne egyetlen fiókban éljen együtt a ragasztó, a radír és tizenkét kupak nélküli filctoll.

Öltözőrész

Az alacsony fogas vagy könnyen hozzáférhető ruhatároló segíthet abban, hogy a másnapi ruha, a hátizsák vagy az éppen levetett pulóver ne a szék támláján telepedjen le.

A zónáknak nem kell falakkal elválniuk. Elég, ha az adott tevékenységhez tartozó dolgok egymás közelében vannak.

Az ágy alatt is van egy kisebb szoba

Az ágy alatti terület sokszor kihasználatlan, pedig elférhet benne ágynemű, ruha, játék vagy más ritkábban használt holmi.

Praktikus lehet:

a beépített ágyneműtartó;
az ágy alatti fiók;
az alacsony, gurulós tárolódoboz;
a fedeles tároló szezonális holmiknak.

A doboz vagy fiók kiválasztásakor mérd meg az ágy alatti szabad magasságot, valamint azt is, van-e elegendő hely a kihúzásához. Ne töltsd meg automatikusan az összes rendelkezésre álló rést! Ha az ágy alá túl sok, nehezen hozzáférhető holmi kerül, könnyen létrejön egy második, valamivel porosabb gyerekszoba.

A tárolós gyerekágy két bútor munkáját végezheti

Kisebb helyiségben különösen hasznos lehet egy fiókos vagy más beépített tárolóval rendelkező gyerekágy. Az ágynemű, a ruhák vagy a nagyobb játékok így külön komód nélkül is helyet kaphatnak.

Magasított ágynál a fekvőhely alatti terület tárolóként vagy játszósarokként is használható. Ilyen ágyat azonban csak az adott modell korhatárának és biztonsági előírásainak megfelelően válassz. A stabil létra, a leesésgátló és a megfelelő belmagasság különösen fontos.

Nem kell minden játéknak egyszerre szolgálatban lennie

Ha túl sok játék van szem előtt, nehezebb választani közülük, és az elpakolás is nagyobb feladatnak tűnik. A játékok egy része átmenetileg eltehető egy zárt szekrénybe vagy más tárolóhelyre.

Néhány hét múlva cseréljétek ki a kint lévő készlet egy részét! A régen látott játékok gyakran újra érdekesnek tűnnek, a polcokon pedig több hely marad. Ez nem azt jelenti, hogy mindent el kell rejteni. Inkább azt, hogy nem szükséges az összes kirakónak, plüssállatnak és építőkockának egyszerre ügyeletben lennie.

A szelektálás nem ördögtől való

A gyerekek nőnek, az érdeklődésük változik, a játékok pedig valamilyen rejtélyes módon szaporodnak. Időnként érdemes együtt átnézni, mi maradjon a szobában.

Négy egyszerű csoport segíthet:

gyakran használjuk;
ritkán használjuk, de szeretjük;
továbbadható;
sérült vagy hiányos.

A kedves emlékeket nem kell kidobni csak azért, mert már nem használjátok őket. Kaphatnak külön emlékdobozt, amelynek viszont érdemes előre meghatározni a méretét.

Rövid rendrakás gyakrabban, nagytakarítás ritkábban

Egy teljesen felfordult szoba rendbetétele a gyereknek is túl nagy feladat lehet. Könnyebb, ha a pakolás rövid, kiszámítható része a napnak.

Segíthet például:

ötperces rendrakás vacsora előtt;
a könyvek visszarakása esti mese után;
az asztal kiürítése új játék megkezdése előtt;
egy doboz elpakolása, mielőtt előkerül a következő;
közös „ki találja meg gyorsabban a helyét?” játék.

A konkrét kérés könnyebben követhető, mint az, hogy „rakj rendet”. Mondd inkább azt: „Tegyük az autókat a kék dobozba”, vagy „Rakjuk vissza a könyveket a polcra”!

A jó rendszer változik a gyerekkel

Egy kisgyereknek nagy, könnyen elérhető dobozokra lehet szüksége. Egy iskolásnak már külön hely kellhet a füzeteknek, tanszereknek és hobbihoz tartozó eszközöknek.

Időnként érdemes megnézni:

még eléri-e a gyerek a gyakran használt tárolókat;
érthetők-e számára a kategóriák;
elegendő-e a hely az új dolgoknak;
van-e olyan tároló, amelyet soha nem használ;
a rendszer gyorsítja vagy inkább bonyolítja a rendrakást.

Ha valami rendszeresen a földön marad, nem biztos, hogy a gyerek nem akarja elpakolni. Lehet, hogy egyszerűen nincs jó helye - vagy a kijelölt hely túl messze, túl magasan vagy túl tele van.

Tízperces újrakezdés

Ha most teljes a káosz, nem kell egy nap alatt új rendszert építeni. Induljatok egyetlen területtel:

válasszatok ki egy polcot vagy sarkot;
vegyetek ki onnan mindent;
csoportosítsátok a tárgyakat;
csak azt tegyétek vissza, aminek ott van a helye;
jelöljétek meg a dobozokat;
próbáljátok ki néhány napig!

Ha működik, jöhet a következő rész. Ha nem működik, változtassatok rajta! Egy tárolórendszernek nem szépségversenyt kell nyernie, hanem a hétfő délutánt kell túlélnie.

Nem a tökéletes rend a cél

Egy használtban lévő gyerekszobában vannak elővett játékok, nyitott könyvek és folyamatban lévő tervek. A jó rend nem azt jelenti, hogy ezek eltűnnek, hanem azt, hogy játék után viszonylag könnyű visszatalálni az átlátható állapothoz.

A megfelelő polcok, dobozok, ládák és tárolós bútorok megkönnyíthetik ezt. A legjobb rendszer azonban az, amelyet a család külön magyarázat nélkül is használni tud. Vagy legalább tudja, melyik dobozban érdemes először keresni az eltűnt sárga építőkockát.

Oszd meg ezt a cikket